Tegnap egy be nem tervezett hétvégére hazajöttem a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórházból egy kis illetve jobban mondva egy nagyobb hétvégi pihenésre. Ok meglepő és mondhatnám mulatságos. A hét elején a soros beteg elbocsájtások és felvételek kapcsán egy új betegtársat kaptunk. Addig ketten voltunk és a harmadik társunk lett az új beteg. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen megpróbáltatásaink lesznek a hét hátralévő napjaiban és főleg az éjszakai pihenés kapcsán. Mint előző bejegyzésben írtam ez egy főleg mozgásszervi rehabilitációval foglalkozó osztályon fekszem, ami ennek megfelelő felkészültséggel rendelkezik(?).

Előre szeretném jelezni, hogy teljesen tisztában vagyok és egyetértek azzal, hogy minden embernek, betegnek joga van a számára legjobb és legmegfelelőbb orvosi és kórházi ellátásra.

De, és itt jön a probléma. A betegtársammal már egy hónapja vagyunk itt gyógykezelésen elsősorban mozgásszervi problémáink megoldására. Az új beteg - mint számunkra utólag kiderült - kb. hat éve stroke-n eset át és most került csak sor a mozgás rehabilitáció kísérletére. E rövid, de nem teljes előzmények után derült ki, hogy a beteg mellett az éjszakai alvás-pihenés teljességgel lehetetlen és nem csak kettőnk számára, akik kénytelenek voltunk/vagyunk elviselni ezt a helyzetet, hanem a környező kórtermek betegeit is érintik. Az osztály illetékesei több napja megígérték, hogy a kialakult helyzetet megnyugtató módon megoldják, de péntek estig ígéretük ellenére ez nem történt meg és a legrosszabb a dologban minket erről még csak nem is értesítettek. Így kénytelen voltam/voltunk ideiglenesen a kórházi tartózkodásunkat felfüggeszteni mivel a megfelelő pihenés hiánya miatt a meglehetősen megterhelő rehabilitációs kezeléseket még nehezebben tudnánk teljesíteni. Jelenleg a kezeléseim január 22. vannak előírva, de ezen előzmények után nem tudom mi lesz. kialakuló véleményemet majd a kezelések után fogom ismertetni, de ez e terven felüli kiruccanás már így is sok-sok információt adott számomra a folyamatok alakulásáról, ill. a kórházi és civil életben való mozgások különbségéről.

Nézegetve a régebbi bejegyzéseimet meglepődve tapasztaltam, hogy az életemet megkeserítő mozgásszervi panaszaimról közel két és fél éve egy sort sem írtam pedig sok minden történt ezen idő alatt.

Most épp egy mozgásszervi rehabilitációs programban veszek részt a visegrádi Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház I. osztályán és csak e hétvégére jöttem haza pár napra többek között a kocsim kisebb elektromos hibájának javítására és amúgy pedig az ünnepek miatt nincs is kezelés, ill. foglalkozás. Holnap reggel meg indulok vissza, hogy biztosan visszaérjek a jövő heti megpróbáltatásokra. Sajnos az interneten kevés anyagot találtam ami a személyes benyomásokat ill. véleményeket tartalmazott volna a kórházzal kapcsolatban, és ami volt is az pedig jó pár éves bejegyzések.

Én december 18. óta vagyok itt ill. ott és előreláthatólag január közepéig leszek a kórházban.

A rehabilitációs programok többfélék és előre meghatározottak de a bővítése lehetőség lehetséges de ezt a betegség állapota és a kezelő orvosa határozza meg. Az elsőre az előre látható 4-5 hetes program hosszúnak tűnt de az első két hét meglepően hamar eltelt valószínű a percekre pontosan meghatározott programoknak ami vonatkozik az étkezésekre és a terápiákra.Most abbahagyom a bejegyzés írását és folytatni fogom legkésőbb január közepén mikor visszajöttem. Addig is pár kép amit az elmúlt két hét alatt sikerült készítenem.

Az új épületrész

Lépcső a parkolóhoz

Az út a parkolóhoz

A parkoló a kórház felőli vége

2015

Minden kedves látogatónak sikeres és egészséges újesztendőt kívánok.